Öten dolgozunk "segítőkezesként" ebben az áruházban. Ebből ketten csak hébe-hóba járnak be mostanában, nem pedig a beosztás szerint. Ennek köszönhetően a nemrégiben idekerült új személyzeti igazgató közölte, hogy az összes sárga pólóst (vagyis minket) szivatni fogják. Beosztott a száraz áru részlegre árufeltölteni, (ami egyébként nem a feladatom) és közölte a fickóval akinek segítenem kellett, hogy terrorizáljon és hajtson. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy egy elég normális fickó és egyébként is tudja, hogy mindig rendesen dolgozom.

(Egy jó tanács: Ha valaha is T**o-ban szeretne dolgozni, ne tegye!!!! {csak, ha nagyon muszáj} )

Az elmúlt néhány napban sajnos nem volt sem időm sem energiám bejegyzéseket írni. Ezt igyekszem bepótolni, bár mostanában sem nagyon fogok ráérni. Ez annak köszönhető, hogy elvállaltam egy telefonos munkát, ami december végéig tart majd. Annyi lesz a feladatom, hogy az E*ontól felhívjam az embereket és meggyőzzem őket váltsanak áramszolgáltatót, majd, ha  igent mondanak fel kell venni az adataikat. Ez nem tűnik valami bonyolult munkának, de azért gondolom ezek is biztos megérik a pénzüket.

(Később kifejtem, ha már konkrétan lesz valami problémám velük.)

Mivel holnap délután megint mennem kell a Te--co ba, eszembe jutott, hogy legutóbb mi háborított fel.

Kiküldtek a parkolóba, hogy szedjek szemetet. Már majdnem végeztem, mikor megpillantottam, hogy az egyik autó ajtajában ott felejtették a kulcsot. Bevittem a vevőszolgálati pulthoz, ott bemondták a rendszámot, majd mikor jelentkezett a tulajdonos vissza adták neki. Jóval később az egyik biztonságiőrtől tudtam meg hogy egy drága és jó minőségű csokoládét otthagyott nekem a kulcs gazdája. Mikor el akartam kérni a főnököm elnézést kért majd azt állította, hogy cukorbeteg és hogy 17-es a vércukra és nem tudta beadni magának az inzulint, ezért ette meg.

(Megjegyezném, hogy az inzulin lebontja a cukrot, tehát ha nagyon magas a vércukra  nem az a megoldás, hogy eszik még cukrot. Ezt ő is tudta volna, ha valóban cukorbeteg lenne.) 

Szürke mindennapjaimban informatikai tanulmányokat folytatok egy Budapesti szakközépiskolában, (amit nem kívánok megnevezni, mivel igyekszem névtelenségemet megőrizni). Hétvégenként az egyik Te--co áruházban kisegítőként dolgozom, ahol mindent megcsináltatnak velem, csak azt nem amire felvettek. Sok olyasmit tapasztaltam ott, amivel ha tisztában lennének az emberek biztosan be nem tenné oda a lábát aki megteheti, (ezekre majd a továbbiakban kitérek) sajnos én nem tehetem meg.